Július hónap terméke: a szecsuáni csirkés panini.
Ha szereted az ázsiai konyhát, akkor újdonságunkat igazán örömmel fogadod. Júliusban, szaküzleteinkben a hónap terméke: a szecsuáni csirkés panini édes chili szósszal, grillezett csirkemellel.
A szecsuáni ételek elsősorban a chilitől csípnek, viszont fontos megjegyezni, hogy az ötezer éves kínai konyhaművészettel ellentétben a chili csak néhány száz éve honos Szecsuánban. Pontosan nem tudni, hogyan került a csípős fűszernövény a hegyekkel körbezárt nyugat-kínai régióba, de akad néhány igen érdekes verzió. Az első Kolumbusz Kristófhoz köthető, aki állítólag az Új Világban tett látogatása után hagyott némi ilyen jellegű növényt Kínában, miközben Európa felé igyekezett.
Egy másik történet szerint indiai misszionáriusok hoztak magukkal chilit, miközben a Han dinasztia korában, a főleg kereskedelmi céllal megépített Selyemúton vándoroltak fel és alá Kínában. A harmadik mese alapján maguk a kínai kereskedők vásároltak először chilit portugál és spanyol tengerészektől, akik éppen a kínai kikötőkben rostokoltak.
Bárhogy történt, egy biztos: manapság a chili valóban a szecsuáni konyha elválaszthatatlan részét képezi, amit főleg szárított formában használnak. Viszont nem magányosan teszi különlegessé a kínai ételeket, ugyanis társra talált a szecsuáni bors „személyében”. A borsvirágként, kínai borsként vagy fagaraként is ismert növénynek semmi köze nincs a borshoz, mert egy vörösesbarna gyümölcsről, afféle bogyóról van szó, ami a kőrisfa termése. Nem annyira durván csíp, mint a chili paprika, inkább a nyelvünket zsibbasztja el, azt viszont elég rendesen. Ha több chili paprika került a szervezetünkbe, mint amennyit az elbír, akkor semmiképp ne vizet igyunk rá, ugyanis hiedelmeinkkel ellentétben a víz egyáltalán nem enyhíti a csípős ételek utáni érzéseket. Mivel a legtöbb fűszer olajos, a víz csak „végigfolyik” ezeken, ezért inkább finom rizst fogyasszunk, amely elnyeli a csípős chiliolajat, illetve a víznél – nyár lévén – a sör is jobban hat. A szecsuáni ételekről Szecsuánban a főzési módszerek közül a wokos ételkészítés örvend a legnagyobb népszerűségnek, ugyanakkor teret hódított magának a roston sütés és párolás is. A legjellegzetesebb szecsuáni étel a névadó csirkés ételen túl talán a „csípős-zsibbasztó hal” és a „Kung Pao csirke” – utóbbit Kína-szerte is mindenhol nagy előszeretettel fogyasztják. Kevésbé ismert, viszont nem kevésbé ízletes étel az olyan kacsahús Szecsuánban, amit tealeveleken keresztül füstölnek. Híres helyi étel a „szecsuáni saláta”, ami chiliből, szecsuáni borsból, fokhagymából és szárított, savanyított kínai zöldségekből áll. Jellegzetes regionális szecsuáni étel a „kétszer főzött sertés”: először a sertéshúst megfőzik, majd a wokban még egyszer átsütik, de említhetnénk azt a sült malac lábszárat is, amit valamiért csak és kizárólag kesztyűben lehet fogyasztani. Végül, de nem utolsósorban nem hagyhatjuk ki a repertoárból a különböző belsőségeket, a pacalt sem, amit szintén nagy előszeretettel fogyasztanak a helyiek. Összességében megállapítható, hogy a szecsuáni fogások összetettek és ízletesek is. Mindenképpen érdemes kipróbálniuk ezeket: a chili szószos csirkés változatot paniniben kínáljuk szaküzleteinkben.