Frissen meleg pékáruk, kedves kiszolgálás és kellemes légkör fogadja a tapolcai szaküzletbe, a Fő tér 2. szám alá betérő vásárlókat.
Az összetartó csapatot alkotó eladók gyakran név szerint szólítják az üzletbe lépőket, ismerik, hogy kinek, mi a kedvenc péksüteménye, cukrász sütije, s jól tudják, ki, hogyan issza a forró feketét. Az eladók nem csak a törzsvendégek, hanem a városban időzők, átutazók figyelmét is felhívják a heti akciókra és az újdonságokra.
A szaküzlet szíve-lelke Farkas Jánosné, Vali, aki büszke arra, hogy a kiváló minőségű pékárukkal és az eladók figyelmének köszönhetően elnyerték a vásárlók bizalmát. A dolgos hétköznapokon is szinte fél percenként adják egymásnak a kilincset a vásárlók.
– Immár hat éve dolgozom itt: reggel 4-re jövök, 5 órakor már kiszolgáljuk a vásárlókat, akiket hétköznapokon 18 óráig fogadunk. Szombatonként 6 órától 13 óráig tartunk nyitva – kezd bele a beszélgetésbe a szaküzlet vezetője. – Tapolcán a nyári és az őszi időszak meghatározó az üdülők, a kirándulók, a Balatonon nyaralók, vagy éppen a helyi gyógybarlangba érkező betegek miatt. Forgalmunk a keddi és a pénteki piacnapokon is meghatározó, emellett vásárlóink jól tudják, hogy az „édes csütörtökön”, azaz a süteményakció napján is érdemes betérni hozzánk – mondja Farkas Jánosné. – Gyakran megfordulnak nálunk oroszok, németek, angolok is, akiket saját anyanyelvükön próbálunk megszólítani. Egyértelműen látható, hogy például a német vendégek azokat a barna kenyereket keresik, amik náluk, otthon elterjedtek. A boltunk központi helyen helyezkedik el, így gyakran megfordulnak nálunk szállóvendégek, akik sok más mellett nagyon szeretik réteseinket. A napi, heti szinten betérő törzsvásárlóink nagy kedvence a stangli és az összes fajta pogácsa, gyakran csillapítják éhségüket töki pompossal, vagy az újfajta pizzákkal. Vásárlóink nyitottak az újdonságokra, de gyakran ragaszkodnak a jól bevált, ismert pékárukhoz. Mi az igényeknek megfelelően sok terméket sütünk helyben, hogy változatos legyen a pult kínálata. A győrvári tejtermékeket is kedvelik, így gyakran kérik azokat is.
Kolléganőiről – Balogh Henrietta, Gurdák Brigitta, Babos Valéria, Pogácsás Erika – nagy megbecsüléssel beszél. Mint mondta: nem csak a szaküzletben, hanem a mindennapokban is megértik egymást.
Teljes nyugalomban kávézik a szaküzletben Tóth Tiborné:
– Ki nem hagynám a Zalaco szaküzletet! – összegzi gondolatait. – Leszállok a buszról az itteni megállóban és bejövök egy kávéra, sütire: például krémesre, vagy hatlaposra. Ha így kezdem a napot, akkor már megvan az apró boldogság a reggelemben, délelőttömben. Azaz, itt boldogan kezdem a napom – jegyzi meg mosolyogva az asszony, aki Gutmajer Józsefnével osztja meg társaságát. Ő elmondja: – Lesenceistvándról jövök Tapolcára, s mikor leszállunk a buszról bejövünk ide. Gyakran veszek itt kenyeret, zsemlét, kiflit, süteményeket és kávét. Innen viszem a pogácsát is. Jó a hangulata az üzletnek, kedvesek az eladók és frissek a termékek.
Bicsérdi Gyula a vásárlás végeztével meséli el: ő bizony a szeletelt kenyeret szereti a legjobban.
– Ide jövök a kilós szeletelt kenyérért, s mikor elfogy, akkor újra betérek az üzletbe, ahova szeretek járni, s az eladók is segítőkészek. A pogácsát és a Zalaco süteményeit is kedvelem – mondja a tapolcai férfi.
Ágoston Csaba fiatalos lendülettel pakolja a vásárolt termékeket táskájába.
– Szeretjük az itteni kenyeret, zsemlét, túrós táskát. Úgy gondolom, hogy ebben a szaküzletben kedvezőbb áron kaphatók a pékáruk, mint a környék boltjaiban. Nagyon jó helyen van az üzlet, így heti rendszerességgel betérek ide zárja szavait.